Egy kis esti érzelgősség

Azon gondolkodtam ma vasalás közben, hogy vajon hány év kell egy ruhatár kicserélődéséhez. No persze nem a női ruhásszekrényre gondolok, mert annak tartalma gyorsabban változik, mint a forgószél. Ellenben az Uram ruhatára inkább tekinthető állandónak. És az elmúlt hónapokban többször szembesültem vele, hogy le kellett selejteznem bizonyos ruhákat - elkoptak, kiszakadtak, stb... Pedig én vettem őket neki. Hiába, ez is az idő múlásának a jele. Eljön majd az az idő is, amikor a szekrényben már csak a közös élet során beszerzett ruhadarabok fognak lógni.
Lehet, a hormonok teszik továbbra is, de valahogy meghatódtam és el is szomorodtam, mikor ezeket az elhasznált darabokat selejteztem. Sok emlék kötődött hozzájuk (no persze nem egy pár lyukas zokniról beszélek :)). És persze öröm is volt mindebben, hiszen ez is a közös és egyre hosszabb utat jelképezi.
Oké, most már abbahagyom az érzelgősséget. Inkább hozok egy újabb receptet, bár ez is passzol a hangulatomhoz, mert ideális téli estéken a kanapéra kucorodáshoz. :) És nem utolsó sorban remek gasztroajándék is karácsonyra. :)

A hozzávalók a Magosboltban szereztem be, a recept a Kifőztük online gasztromagazinban is megejelent.

Fűszeres almatea-keverék

Hozzávalók
3 dkg natúr aszalt almakocka
1,5 dkg natúr aszalt almakarika
1,5 dkg natúr aszalt birsalma
1,5 dkg natúr aszalt gyömbér
6 csillagánizs
1,5 evőkanál tört fahéj
1,5 teáskanál szegfűszeg
1 teáskanál szegfűbors

A teakeverékhez a hozzávalókat felaprítjuk, majd alaposan összekeverjük, és jól záródó üvegbe töltve tároljuk. A tea elkészítéséhez bögrénként 1 evőkanálnyi keveréket forrásban lévő vízzel leöntünk, majd 10 percig állni hagyjuk.

Elő a kanalakkal

Eszméletlen gyorsasággal közeledik a Karácsony. Meg akartam osztani pár kedvenc receptemet ihletődés gyanánt a Facebook oldalon, de szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy az utóbbi idők legjobbjai nincsenek is fent a blogon, csak a Kifőztükben. Ott meg ugye nincsenek fent a szénhidrát adatok, ami azért nem mindegy. Bár elmondhatnám, hogy becsülettel tartom most is a diétát. De nem akarok hazudni, gyakran lecsúszik egy-egy bolti túrós táska. De azért ha főzök vagy sütök, az továbbra is mindig a megfelelő alapanyagokból készül. Csak hát mostanában 5 másodpercet, ha bír Prüccs felügyelet nélkül, így a konyhai tevékenykedés arra az időre korlátozódik, mikor felcsapom a hátamra, de akkor is folyton helyet kell változtatni, hogy történjen valami, különben a megmaradt hajamat is kitépi. Így a főzés is kizárva többnyire, örülök, ha mosogatni jut időm, meg az ő kajáját elkészíteni. Ő bezzeg nagyon finomakat eszik. :)
Szóval erőt vettem magamon és gyorsan felrakok egy receptet. Őszintén szólva nehéz volt választani a sok várakozó közül, de most valahogy ezt kanalaznám a legszívesebben. :) Egyébként pillanatok alatt elkészíthető, szóval elő a kanalakkal és hajrá! :)

A  recept megjelent a Kifőztük online gasztromagazinban is.

Gesztenyés-csokoládés pohárkrém 

Hozzávalók 4 nagyobb vagy 8 kisebb adaghoz
a gesztenyés réteghez:
12,5 dkg Maroni gyorsfagyasztott natúr gesztenye
1,25 dl habtejszín
2 dkg nyírfaporcukor
a csokoládés réteghez:
10 dkg étcsokoládé (80% kakaótartalmú vagy diabetikus)
75 ml habtejszín
a tetejére:
2 dl habtejszín
1,5 dkg nyírfaporcukor
cukrozatlan kakaópor

A csokoládés réteghez a tejszínt forráspontig hevítjük, beletördeljük a csokoládét. 5 percig állni hagyjuk, majd alaposan elkeverjük. Felhasználásig szoba-hőmérsékletűre hűtjük. A gesztenyés réteghez lágy habbá verjük a tejszínt, majd elvegyítjük az áttört gesztenyével és a nyírfaporcukorral. A felső réteghez a tejszínt a nyírfaporcukorral kemény habbá verjük.
A poharakban eloszlatjuk a gesztenyés krémet, erre kerül a csokoládékrém, legvégül a tejszínhab, amit megszórunk kakaóporral.

CH tartalom: 12 g CH/fő
Kalóriatartalom: 260 kcal/fő
(8 kisebb adagra számolva - a képen a poharakban 4 adagos mennyiség látható)

Leamortizálva, de boldogan :)

Ahogy itt ülök, mindkét csuklóm fáslizva ill. csuklószorítózva, a lábaim pedig felpolcolva, szerintem nyugodtan kijelenthetem: túlnőtt rajtam a gyerek. Fizikailag legalábbis mindenképpen, ugyanis olyan ütemben nő, hogy az izmaim és az ízületeim nem bírják vele az iramot. Az erejéről nem is beszélve, amikor épp próbál kitekeredni a kezemből. :)
Azt hiszem, kicsit leamortizál Prüccs, fizikailag legalábbis mindenképpen. :) Lelkileg meg a fürdés előtti utolsó óra, nem tudom, mikorra jutunk el oda, hogy az ne a szenvedés kategóirájába essen. :) Ma például, az utolsó fél órára már feladtam és mondtam, hogy nem érdekel, hogy mennyire esik kint, magamra kötöttem a kisgombócot és mentem ki vele esernyővel. Az Uram épp akkor ért haza, nem kérdezett semmit, csak jött velünk. :)
Majd egyszer biztosan elmúlik ez az állandó időzavar. Majd ha felnőtt. :D Minden esetre sokszor bosszant, hogy most is, mikor nézegetem, melyik receptet töltsem fel, szembesülök vele, hogy jesszus, mennyi jó és gyorsan összedobható recept van, nem igaz, hogy nem tudom venni azt az 5-10 percnyi energiát, hogy összedobjam. Ennyire még Prücsi mellett is kellene, hogy legyen időm. De a kóros kialvatlanság szerintem egyszerűen elbutítja az embert.
Sebaj, semmiért nem adnám ezt a rettenetes kimerültséget. Bár hajnali 5 felé, amikor addig csak 1-2 órát sikerült aludni, nem ezt szoktam azért mondani. De aztán mindig észhez térek. :)

A recept a Kifőztükben is megjelent.

Édes kuszkusz gránátalmával és pisztáciával

 

Hozzávalók 4 személyre
8,5 dkg kuszkusz
1 dl Cocomas kókusztejszín
1 dl víz
1,5 dkg nyírfacukor
2 evőkanál kókuszreszelék
1,5 dkg natúr pisztácia
5 dkg gránátalmamag
1/4 kávéskanál őrölt fahéj
1 kardamom
1 evőkanál frissen aprított menta

A kardamom tokját megtörjük, kivesszük, és mozsárban összetörjük a magokat. A pisztáciát durvára aprítjuk. A kókusztejszínt elvegyítjük a vízzel, a fűszerekkel és a cukorral, majd forráspontig hevítjük. Hozzáadjuk a kuszkuszt, és 10 percig lefedve állni hagyjuk. Villával fellazítjuk, kis tálkákba halmozzuk. A gránátalmamaggal, a pisztáciával és a mentával megszórva tálaljuk.

CH tartalom: 20 g CH/fő
Kalóriatartalom: 235 kcal/fő

Segítsüti 2017. ősz

Továbbra sem tudom felfogni, milyen gyorsan repül az idő, amit az is mutat, hogy ismét eltelt egy év és én ismét részt vehetek a Segítsüti őszi jótékonysági sütiárverésében.

A Segítsüti keretében évente kétszer összefog 30 gasztroblogger, mindenki elkészít egy-egy csodálatos süteményt, amelyre licitálni lehet három napon át a Segítsüti oldalán. Az árverésből befolyt összeget pedig egy-egy jótékonysági szervezet kapja meg.

A licit szeptember 25. 10:00 és szeptember 28. 16:00 között zajlik. Idén a Völgyzugoly Alapítvány javára gyűjtünk, amit feltehetően kevesen ismernek, ám annál fontosabb a céljuk: halmozottan sérült gyermekek fejlesztésével foglalkoznak. Az ő számukra teremtik meg azt a támogató, fejlesztő közeget, amire az intézményi ellátás jelenleg sajnos nem képes. A sütiárverésből befolyt összegből fejlesztő eszközöket, játékokat, funkcionális berendezési tárgyakat szeretnének vásárolni a gyermekek számra. Bővebben az alapítvány tevékenységéről a Segítsüti oldalán lehet még olvasni.

Eddig is minden évben nagy örömmel támogattam a kezdeményezést, de azonban néhány dolog megváltozásával még inkább. Egyrészt anya lettem magam is, és ez eleve még sokkal érzékenyebbé teszi az embert a hátrányos helyzetű, sérült gyermekek iránt. Másrészt kisfiunk által mi is érintettekké váltunk és kénytelenek vagyunk közelebbről megismerkedni a jelenleg működő ellátási rendszerrel és így jobban szembesülünk annak hiányosságaival is. Márpedig hiszem és látom, hogy csodákat lehet elérni a gyermekek fejlesztésében, és nem szabadna, hogy az anyagi korlátok szűkítsék az ő lehetőségeiket.
Ezért kérem, segítsetek, licitáljatok és osszátok meg a Segítsüti hírét, hogy minél több emberhez eljusson, hogy minél több gyermeken tudjunk segíteni.

Az árverésben az utoljára a legnagyobb összeget felajánló viheti majd el a sütit, épp ezért érdemes az utolsó órákban résen lenni a licitnél. Licitálni az alábbi oldalon lehet.
Licitálni nem csak egyénileg lehet: álljatok össze többen barátok, vagy a munkahelyen a csapatoddal. A jó cél érdekében sütit venni és enni, nem olyan nagy áldozat. ;)

Szégyen szemre legjobb szándékom ellenére is idén nem sikerült új finomsággal előrukkolnom ez alkalommal, Prüccsnél közbejött egy betegség, ami nagyon megkeserítette a mindennapjainkat. Új recept helyett kiválasztottam az egyik kedvenc tortánkat a régiek közül, én ezt ajánlom fel idén a licitben.

A tavalyi évhez hasonlóan igény szerint el tudom készíteni gluténmentes változatban is. Ha valaki nem tart rá igényt, hogy diabetikus legyen, akkor készülhet sima cukorral és sima fehér liszttel is. Sőt, ha valaki szeretné, eritrittel is készíthetem a krémet, hogy még alacsonyabb legyen a szénhidrát tartalma és még többet lehessen enni belőle. ;) 

Licitre fel, segítsünk a gyerekeknek!

Citromos-mákos torta

A receptet itt találjátok.

CH tartalom: 19 g CH/szelet
Kalóriatartalom: 303 kcal/szelet

Szintet léptem

Azt hiszem, az anyává válás következő szintjét akkor ugrottam meg, mikor az autóban a gyerekdalos CD-n nem azért léptetem vissza a lemezt állandóan egy számra, mert a gyerek azt kéri (ahhoz még kicsi is lenne), hanem mert nekem annyira tetszik. Néha már magam sem tudom eldönteni, hogy napközben azért szólnak ezek a zenék, mert Prüccsnek jó aláfestés vagy, hogy magamat szórakoztassam velük. Minden esetre szép lassan minden átalakul, és bár gézengúzink még nem indult el felfedezni a nappali minden rejtett zugát, azt hiszem, jobb, ha gyorsan összekapom magam és elkezdem biztonságosabb helyre tenni a virágállványokat, mert hamarosan vége a nyugalomnak. :) No, nem mintha eddig olyan nagy nyugi lett volna. :)

És ha már szeptember, lett időközben, akkor szilva és egy recept még tavalyról. Mikor a feltöltésre váró recepteket nézegetem, mindig bosszankodok, hogy ugyan már, ezeket pikk-pakk el lehet készíteni. Aztán a hétköznapok mégis mindig elsodornak és örülök, ha egy zabkását van időm összekutyulni magamnak.

A recept a Kifőztükben is megjelent és Kókuszvilág tejszínnel készült.

Kókuszos-fűszeres szilvakrémleves

Hozzávalók 6-8 személyre
1 kg szilva (tisztítva mérve)
3 cm friss gyömbér
1 fahéjrúd
1,5 dl Cocomas kókusztejszín
1 l víz
kb.5 dkg nyírfacukor
a tálaláshoz:
kevés Cocomas kókusztejszín
kókuszcsipsz

A kimagozott szilvát a fűszerekkel és a vízzel együtt 15 percig főzzük. Eltávolítjuk a gyömbért és a fahéjat, majd botmixerrel pürésítjük a levest. Felöntjük a kókusztejszínnel, összemelegítjük. Hidegen vagy melegen is tálalhatjuk, a tetejére kevés kókusztejszínt csorgatunk, és megszórjuk kókuszcsipsszel.

Tipp: a nyírfacukor mennyisége a szilva érettségétől, édességétől függően lehet több vagy kevesebb.

CH tartalom: 26 g CH/fő
Kalóriatartalom: 209 kcal/fő
(6 fős adagok esetén)

Telik az idő

Rá kellett döbbennem tegnap, hogy az idő észrevétlenül, de hihetetlenül gyorsan telik. Persze, azt még nem mondhatom, hogy jajj, már iskolás a gyerek. De azért az első hónapok változásai is szinte láthatatlanul következnek be.
A nagy kánikula elől felmenekültünk a hegyekbe 10 napra. Teljes kizökkenés volt, nagyon ránk fért. Aztán hazajöttünk, majd este beletettem Prücsit a kiságyába és teljes döbbenet, leljebb kell állítani a kiságyat, mert még a végén kiesik belőle. Kész vagyok. Gondolatban még valahol mindig az első hétnél tartok szerintem, amikor hazahoztuk. Most meg már lassan kimászik.

A receptnek persze mindehhez semmi köze, legfeljebb a bosszúsághoz, hogy a lisztharmat idén elvitte a cukkini termésünket sajnos. Pedig ezt a receptet imádom, annyira finom. Már alig várom, hogy ilyesmiket készítsek a kis gézengúzunknak. :)

A recept a Kifőztükben is megjelent.

Csicseriborsó-lisztes cukkinifasírt

Hozzávalók 15 db-hoz
60 dkg cukkini
1 kisebb lila hagyma
5 dkg csicseriborsóliszt
2 teáskanál útifűmaghéj
1/2 teáskanál só
1 kávéskanál őrölt római kömény
1,5 evőkanál frissen aprított petrezselyemzöld
a sütéshez:
olaj
a tálaláshoz: (opcionális)
1 dl natúr joghurt
1,5 evőkanál frissen aprított mentalevél

A cukkinit nagy lyukú reszelőn lereszeljük, besózzuk, kb. 15 percig állni hagyjuk, majd lecsepegtetjük. A hagymát felaprítjuk, a száraz hozzávalókat elvegyítjük, és nagy tálban minden hozzávalót alaposan elkeverünk. A masszából diónyi halmokat formázunk, két tenyerünk között 1-1,5 cm vastagra lapítjuk, majd kevés olajon oldalanként 2-2,5 perc alatt megsütjük. A mentával elvegyített joghurttal tálaljuk.

CH tartalom: 4 g CH/darab
Kalóriatartalom: 43 kcal/darab
(mártogatós joghurt nélkül számolva)

Lopott idő egy bejegyzésre

Úgy döntöttem, nyaralásunk utolsó előtti estéjén még lopok 15 percet magamnak és írok végre egy bejegyzést. A tervek szerint persze legalább kétnaponta akartam volna írni valamit, de hiába a nyaralás, ha az anyaság 7/24-es üzemmódban működik. Az utóbbi hetekben pedig főleg, sokszor nem is értettem, hogy tudok még ébren maradni, én, aki régebben zombi voltam, ha nem aludtam 8 órát.
Egyébként a nyaralást sem terveztük. Csak Prücsi annyira nem bírja a meleget, hogy hirtelen ötlettől vezérelve elérhető távolságban kerestünk gyorsan olyan helyet, ahol hidegebb van és már indultunk is (mázli, hogy az Uramnak is pont most volt szabadsága).

Tudom, otthon még meleg van, de azért én egy sütnivaló receptet hozok most, mivel két nap múlva hazaért az a hidegfront, aminek mi az előszelét itt már érezzük a hegyekben: eső és 10 fok (most így este legalábbis, bár holnapra nappalra sem mond sokkal többet az előrejelzés :) ).

A recept a Kifőztük augusztusi számában is megjelent.

Áfonyás lepény

Hozzávalók 12 szelethez

10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt

5 dkg fehér tönykölyliszt

12 dkg nyírfacukor

10 dkg olvasztott vaj

10 dkg natúr joghurt

3 tojás

1 teáskanál sütőpor

1 vaníliarúd

a formához:

vaj

liszt

továbbá:

25 dkg áfonya

A nyírfacukrot kézi mixerrel kihabosítjuk a tojással, majd hozzáadjuk a vajat és a szoba-hőmérsékletű joghurtot. Belekeverjük a sütőporral elvegyített liszteket és a vaníliarúd kikapart magjait. Kivajazott, -lisztezett piteformába töltjük, a tetejére szórjuk az áfonyát. 180 fokos sütőben, alsó-felső sütésen 25-30 perc alatt megsütjük.

Prioritások

Már vagy egy hete égen-földön keresem az egyik ételtároló dobozom tetejét. Meg voltam győződve róla, hogy a mosogatóban van, vagy épp a szárítón. Aztán tegnap mit hoz az élet, kivételesen rendet tudtam rakni a konyhában, kipakoltam a mosogatóból és elraktam az edényeket. De a doboztető sehol. Megnéztem az összes fiókot, hátha véletlenül elkeveredett valahová, de nem. Míg végül valami isteni szikra hatására benéztem a hűtő mögé, hátha oda esett és bizony ott lapult. Kértem az Uramat, hogy majd valamikor halássza már ki onnét. Gondoltam, majd pár hát múlva akkor kibogarássza onnét, hisz azért van másik 20 dobozom, majd pakolok másba. És mivel mostanában elöntenek minket a tennivalók, nem gondoltam, hogy épp ez a doboztető lesz a legfontosabb. Főleg, hogy volt pár sürgetőbb elmaradás, amit már jópárszor kértem tőle. Erre nem nekiáll gyakorlatilag azonnal?
Természetesen a legkézenfekvőbb megoldás az lett volna, ha kihúzzuk a hűtőt a helyéről. Ehelyett kb. 15 percig halászta ki két felmosórúd segítségével. Rég nevettem ilyet jót. :) A sürgős, fontos dolgok persze azóta is elintézetlenül várnak a sorukra. :)

Receptnek egy nagyon gyorsat hozok, ebben a melegben. Tökéletes kísérője grillhúsoknak, én is még egy tavalyi családi grillezésen készítettem, nagykanállal ettük. :)

Avokádós kukoricasaláta

Hozzávalók 4-8 személyre
2 konzerv kukorica- és vörösbabkeverék (2x34 dkg)
15 dkg koktélparadicsom
1 érett avokádó (tisztítva mérve kb. 18 dkg)
1 kisebb lila hagyma
1 marék korianderzöld
1 lime leve
1-2 evőkanál olívaolaj

A paradicsomot, az avokádót, a lila hagymát és a korianderzöldet felaprítjuk. Elvegyítjük a kukorica-vörösbab keverékkel, majd a lime levével és az olívaolajjal ízesítjük. Tálalás előtt 1-2 órát pihentetjük.


CH tartalom: 33 g CH/fő
Kalóriatartalom: 326 kcal/fő
(4 fős adagok esetén)

A luxus relatív

Van néhány szürreális élményem az elmúlt fél évből, elsősorban a kórházban töltött két hónapról. Az ember agya persze csodálatosan működik, a rosszat hihetetlen gyorsasággal képes kizárni és csak a szép és vicces pillanatok maradnak. Utóbbiak közül az egyiket, a most következőt azóta is gyakran emlegetjük.
Prücsi születése után ugyanis én is bent maradtam a kórházban. Közöltem, hogy pocakomban a gyerekkel jöttem el otthonról, én ugyan haza nem megyek nélküle. Így berendezkedtem a kórházban. Az ottani kosztot inkább nem minősíteném, lehet, van ellenpélda a mai magyar egészségügyben,de  n a koszton minden esetre szerintem csak éhenhalni lehetett. Bár minden tiszteletem azon anyukáké, akik képesek voltak megenni. Én nem voltam rá alkalmas.
Helyette viszont voltam olyan szerencsés, hogy főzött rám a család: nagyszülők, szülők és legfőképp anyósom, akinek hála nem kellett nélkülöznöm a diétának megfelelő ételeket ebben az időszakban sem. Volt némi nosztalgikus érzés bennem, mikor a gyerekkori műanyag tányéromból falatoztam délben az ebédet. De a történet nem is erről szól, hanem a levesről.
Történt ugyanis, hogy 4 hét után átkerültünk másik kórházba, más rendszerbe és már nem bent aludtam. Haza még akkor se jöttem, átmeneti megoldást keretünk, minden esetre kimozdultam végre a kórház falai közül és az első ilyen este beültünk a sarki étterembe vacsorázni elcsigázottan. Kértünk egy levest is, majd mikor kihozták és letették elém, valami olyan nagyon furcsa volt. Percekig gondolkodtam, hogy mi nem stimmel. Valami olyan nagyon-nagyon más volt. Majd leesett: a tányér. Tányérból enni a levest.
4 héten át ugyanis nem vacakoltam az ebédre szánt lopott percek alatt és nemes egyszerűséggel a befőttes üvegből ettem a levest. Rá kellett döbbennem, hogy ott, abban a helyzetben tányérból enni, az maga volt a luxus.
Persze azóta újra elkényelmesedtem, szó sincs róla. De azért gyakran eszünkbe jut.

És ha már luxus, jöjjön egy különleges főétel recept. Mostanság nem nagyon van időm ilyet készíteni, pedig de jól is este. A soba tésztát egyszerűen imádom. Kevés helyen lehet mondjuk olyat kapni, ami ténylegesen hajdinalisztből készül és nem némi hajdinából és nagyrészt búzából. Szóval vigyázni kell a vásárlásnál. De én már készülök rá, hogy újra elkészítem, tésztát már vettem hozzá. :)

A recept a Kifőztükben is megjelent és Bioháló csírával készült.

Zöldséges soba tészta mungóbabcsírával

Hozzávalók 2 személyre
8 dkg gluténmentes soba tészta
10 dkg shiitake gomba
8 dkg mungóbabcsíra
2-3 kisebb pak choi (bordáskel, tisztítva mérve kb. 8 dkg)
1 nagyobb sárgarépa (tisztítva mérve kb. 8 dkg)
3 szál újhagyma (tisztítva mérve kb. 8 dkg)
3 cm gyömbér
1 gerezd fokhagyma
1/2 kis piros csilipaprika
2 evőkanál szójaszósz (gluténmentes, csökkentett sótartalmú, cukormentes)
1 evőkanál rizsecet
2 evőkanál frissen aprított korianderzöld
1 teáskanál fekete szezámmag
szezámolaj

A tésztát a csomagoláson lévő utasítás szerint megfőzzük. A sárgarépát gyufaszál vastagságúra csíkozzuk, az újhagymát szintén hosszában felszeleteljük, a bordáskelt nagyobb darabokra aprítjuk, a gombát vékonyan felszeljük. A gyömbért és a fokhagymát felaprítjuk, a csilit kimagozzuk és vékonyra metéljük. Vokban kevés szezámolajat hevítünk, 1 percig pirítjuk rajta a fokhagymát, a gyömbért, majd rádobjuk a csilit, a sárgarépát meg a gombát, és nagy lángon 3-5 perc alatt megpirítjuk. Hozzáadjuk először a bordáskel vastagabb, száras részeit és a mungóbabcsírát, majd 1 perc múlva az újhagymát és a pak choi leveles részeit. Időnként dobva-rázva megkeverjük, de a lángot közben sem mérsékeljük, hogy a zöldségek megpirulhassanak. Hozzákanalazzuk a rizsecetet, a szójaszószt, majd levesszük a tűzről, és összeforgatjuk a tésztával. A korianderrel és a szezámmaggal megszórva tálaljuk.

CH tartalom: 53 g CH/fő
Kalóriatartalom: 706 kcal/fő
(a mungóbabcsíra CH tartalmáról nem találtam adatot, így sima mungóbabbal számoltam, gyanítom így kicsit magasabbra jött ki a CH tartalom, mint valójában)

Három hónap

Ennyi idő kellett ahhoz, hogy nagyjából helyére tegyem mindazt a házban, ami a két hónapnyi kórházi tartózkodás alatt felgyűlt. Nomeg az utána következő hónapokban. Bizony, ezek rakódnak egymásra. De a minap, mikor délelőtt leültem és konstatáltam, hogy már "csak" a szinten tartás a feladat, végtelenül megkönnyebbültem. Persze mindehhez Prücsi kellett, a vele lassacskán kialakuló napirend és az, hogy végre legyen két olyan hetünk, amikor nem kellett hetente 2-3 orvoshoz menni kontrollokra. Már én belegolyóztam, nemhogy ő.
De a lényeg, hogy túl vagyunk ezen is. És végre elfogyott az óriás méretű szennyeskosárból a családi százlábúnk minden zoknija.
Csak reménykedni merek benne, hogy meg tudom tartani ezt a szintet itthon és a kertben, merész vágyálomként pedig az önellátó konyhai tevékenységet is meglebegtetem magam előtt, mert már rettenetesen hiányzik a saját főztöm és megőrülök attól a sok szeméttől, amit jobb híján az elmúlt hónapokban magamba tömtem.

Receptnek egy tavalyit hozok, hiszem érik végre a meggy. Kivételesen idén nem készítek belőle lekvárt, de azt hiszem, ez érthető jelenleg. :)

A recept a Kifőztükben is megjelent, a szuper szögletes piteformát pedig a Cookori-nál lehet kapni.

Túrós-meggyes lepény

 
Hozzávalók 14 szelethez, 20 x 28 cm-es piteformához
8 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
4 dkg fehér tönkölyliszt
4 dkg nyírfaporcukor
7 dkg hideg vaj
1 evőkanál tejföl
1 csipet só
a töltelékhez:
50 dkg túró
15 dkg tejföl
10 dkg nyírfaporcukor
2 tojás
2,5 dkg tönkölydara
30 dkg magozott meggy
1 citrom reszelt héja

A liszteket elvegyítjük a sóval, a cukorral, elmorzsoljuk a vajjal. A tejföl hozzáadásával, gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk belőle. Kb. 2 mm vastagra nyújtjuk, és sodrófára tekerve a kivajazott, lisztezett pitesütőformába emeljük. Óvatosan belenyomkodjuk, a széleknél a felesleges, kilógó részeket levágjuk. Az alját villával megszurkáljuk, és hűtőbe tesszük, amíg elkészítjük a tölteléket.
A meggy kivételével minden hozzávalót kézi mixerrel elvegyítünk, majd a végén beleforgatjuk a gyümölcsöt is. Eloszlatjuk a tésztán a tölteléket, majd a lepényt 180 fokra előmelegített sütőben 45-50 percig sütjük. Rácson hagyjuk kihűlni, végül szeletekre vágva kínáljuk.

CH tartalom: 16 g CH/szelet
Kalóriatartalom: 162 kcal/szelet

Változás

Van néhány tagadhatatlan jele annak, hogy szülők lettünk. És most nem a szem alatti karikákra gondolok, hanem azokra a hétköznapokba észrevétlenül bekúszott kisebb-nagyobb változásokra, amiket az ember csak bizonyos idő után érzékel. Ma este például, miután végre letettük Prücsit aludni, bejöttem a nappaliba és valami olyan furcsa volt. Gondolkodtam egy pillanatig, mi lehet, majd rájöttem, hogy a rend volt az: a kanapé összecsukva, játszószőnyeg sehol, babajátékok sehol, díszpárnák a helyükön stb. (barátok jöttek ugyanis, hát összepakoltam, hogy le tudjuk ülni). Erre mondták múlt hétvégén a barátaink látogatóban, hogy lakályosodunk. Akkor ugyanis nem voltam ilyen alapos rendrakó, és először nem is értettem, mire mondják. Sőt, kifejezetten csodálkoztam, hogy talán emlékeznének arra, hogy legutóbb még nem volt függönyünk? De nem, utána leesett, hogy bizony a picurka tagadhatatlan jelenlétére utaló apró változásokra gondoltak.
Egy másik ilyen az éneklés. Éjjel-nappal gyerekdalokat dúdolok, énekelek, akkor is, ha a gyerkőc épp alszik. Van, hogy fennhangon, van, hogy csak magamban. De ez végtére is még kevéssé meglepő egy itthon ülő anyukától, de amin jót nevettem, mikor egyik reggel konstatáltam, hogy bizony az Uram is ezeket fütyörészi kávéfőzés közben. :)

Receptnek egy olyat hozok, amit ebben a nagy melegben bármikor össze lehet dobni vacsorára. Azt azért nem állítanám, hogy nálunk ez kerül most az asztalra, mert ahhoz el kéne jutni egy bevásárlásig, de hamarosan, ha már érik majd a paradicsom is, talán lesz rá esélyem. :)

A recept a Kifőztükben is megjelent és Bioháló csírával készült. A napraforgó csíra amúgy zseniális, ajánlom mindenkinek, hogy kóstolja meg, valami fantasztikus az íze.

Napraforgós vegyes zöldsaláta

Hozzávalók 4-6 személyre
10 dkg zöldsaláta-levél
10 dkg rukkola
10 dkg koktélparadicsom
1 piros kaliforniai paprika
2 kovászolni való uborka
10 dkg mozzarella
olívaolaj
10 dkg napraforgócsíra
2 evőkanál napraforgómag

A paprikát vékonyan felcsíkozzuk, az uborkát hosszában kettévágjuk, majd felszeleteljük, a paradicsomot félbevágjuk. Nagy tálban összevegyítjük a salátaleveleket, a csírát és a zöldségeket, rátépkedjük a mozzarellát, meglocsoljuk olívaolajjal, végül megszórjuk a napraforgómaggal.

CH tartalom: 6 g CH/fő
Kalóriatartalom: 144 kcal/fő
(4 fős adagok esetén)

Ember tervez, Prücsi végez

Az elmúlt néhány hét legnagyobb tanulsága számomra, hogy teljesen felesleges tervezni bármit is, Prücsi ugyanis úgyis mindent felülír. A másik, hogy nincs kiszámíthatóság.
No, nem mintha a gyerekvállalás küszöbén azt hittem volna, hogy másképp lesz. Csak a fokozatokra nem voltam felkészülve azt hiszem. Ezt a posztot például úgy két hete írom, ezt a kemény 3 sort. Jó, nem? :)
Sebaj, ennél nagyobb bajom sose legyen. :) De a főzéssel rettentően hadilábon állok. És ma rájöttem, hogy nem is a főzés a legnagyobb gond (a szülőktől ugyanis kapok némi ellátmányt), hanem a köztes étkezésekkel, ami az elmúlt időszakban rendre kimaradnak. Így kénytelen leszek összekapni magam és legalább a süti sütést beiktatni. Ma például kisajtoltam magamból egy áfonyás-túrós kuglófot. Nem épp blogra való, az állaga rettenetes, de az íze szuper, így már a felét betoltuk. :)
E helyett most egy egyszerű kevert süteményt hozok, a gyümölcs a tetején ízlés szerint variálható.

Bogyósgyümölcsös kevert sütemény

Hozzávalók 24 szelethez, 20 x 30 cm-es tepsihez
12,5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
12,5 dkg fehér tönkölyliszt
12,5 dkg nyírfacukor
12,5 dkg kókuszolaj
1,25 dl szoba-hőmérsékletű zabtej
2 tojás
1/2 csomag sütőpor (6 g)
35 dkg bogyósgyümölcs (pl. ribizli, málna, szeder)

A tojást kézi mixer segítségével kihabosítjuk a cukorral, majd hozzáadjuk az olvasztott kókuszolajat és a zabtejet. Belekeverjük a sütőporral elvegyített liszteket. A tésztát a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, majd megszórjuk az alaposan megmosott és lecsepegtetett bogyósgyümölcsökkel. 170 fokra előmelegített, légkeveréses sütőben 30 perc alatt megsütjük.


CH tartalom: 11 g CH/szelet
Kalóriatartalom: 308 kcal/szelet

Optimista voltam

Néhány héttel azután, hogy hazajöttünk Prücsivel, a hétköznapok kezdtek káoszba fulladni. Arra gondoltam, hogy ha kitűzök magam elé néhány célt sarokpontnak, akkor majd jobban tudom beosztani az időmet is. Írtam egy listát. Hogy mik szerepeltek ezen? Olyan dolgok, mint hetente legalább kétszer fél órát mozogni, sportolni, vagy hetente háromszor kimenni egy órára kertészkedni, megtanulni hetente újabb mondókákat és gyerekdalokat. És bizony, volt benne olyan is, hogy legyen legalább egy blogbejegyzés hetente.
Nos, mit is mondhatnék. Azt hiszem, az eredmény nyilvánvaló: totális kudarc. Egyedül a hetente kétszeri főzés az talán, amit sikerül teljesítenem, ha beleszámítom az olyan magasröptű fogásokat is, mint a sajtos-tejfölös tészta, meg a rukkola saláta vacsorára. :)
Hiába, optimista voltam. De ez még mindig sokkal jobb, mint ha el sem terveztem volna mindezeket. Ahogy ezt a blogbejegyzést is tervezem már vagy két hete. :)

Receptnek egy igazi tavaszi salátát hozok, őszintén szólva imádom a színeit. Remélem, hamarosan újra eljutok a piacra, hogy ilyen finom hozzávalókat vehessek, nálam ugyanis sajnos nem kelt ki a vízitorma egyelőre, de majd próbálkozom egy újabb vetéssel.

A recept megjelent a Kifőztük online gasztromagazinban is és Bioháló csírával készült.

Quinoasaláta pulykahússal

Hozzávalók 2 személyre
10 dkg quinoa
2-3 retek
2 szál újhagyma
1 marék vörösherecsíra
1 marék vízitormalevél
1 marék fodroskáposzta-levél
1 evőkanál frissen aprított petrezselyemzöld
15 dkg pulykamellfilé
só
frissen őrölt bors
olívaolaj

A quinoát alaposan leöblítjük, majd kevés olívaolajon megpirítjuk. Felöntjük a térfogatához képest kétszeres mennyiségű vízzel, sózzuk, és lefedve kb. 15 perc alatt megpároljuk. A pulykamellfilét felszeleteljük, sózzuk, borsozzuk, kevés olívaolajon megsütjük. A káposztaleveleket 1 percre forró vízbe mártjuk, közvetlenül ezután hideg vízbe tesszük, hogy ne veszítse el a színét, majd hagyjuk lecsöpögni, megszáradni. A retket felcsíkozzuk, az újhagymát karikákra vágjuk. A tányérok szélén körben eloszlatjuk a quinoát, középre halmozzuk a zöldségeket és a csírát, a tetejükre helyezzük a hússzeleteket. Petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

CH tartalom: 35 g CH/fő
Kalóriatartalom: 331 kcal/fő

Át kell állni

Nagyjából két hete lehettünk itthon Prücsivel (aki ekkor már ugye 2,5 hónapos volt), mikor péntek este az Urammal együtt elmentünk sétálni babakocsival. Neki speciel ez volt az első babakocsis sétája, és már jó fél órája tologattuk a picurkát, mikot elővettem a kérdést, hogy mit együnk vacsorára. Nem tagadom, mostanság nem állok jól a hűtő feltankolását és a főzést illetően, így gyakori vendég nálunk az ételfutár. Főleg a hét végére, amikorra kifogy a szülőktől kapott ellátmány. :) Nos tehát, előveszem a kérdést, hogy rendeljünk-e, mit rendeljünk, honnét rendeljünk stb. Tanakodunk nagy bőszen, nehezen jutunk dűlőre a kérdésben, mert ugye sokféle étel most sajnos ki van lőve nálam, amiket amúgy örömmel ennénk. Már épp kezdem feladni a dolgot, mikor nagy lelkesen előáll a megoldással az Uram: Ugorjunk be a sarki étterembe egy rántott sajtra. Megállok, ránézek kérdőn, majd a babakocsira sandítok. Semmi reakció. Mire én: Prücsivel??? Ekkor leesik végre neki. :) Hát bizony, át kell még állni. :) Bár lehet, mire átállunk, már vihetjük is magunkkal, de persze akkor hivatalosan még csak két hetesnek számított.

És ha már mára ilyen ronda idő jutott megint - persze nehogy már ki tudjak menni kicsit a kertbe hétvégén, hogy végre itthon az Uram és van segítség -, hozok egy ilyen esős napra való leves receptet. Én most tuti nem szöttyögnék külön a zöldségek sütőben sütögetésével egy leveshez, de remélem nektek több időtök van, mert bizony megéri, teljesen más íze lesz tőle a levesnek, fantasztius. A sült paradicsom levesnél tapasztaltam ezt először és imádom.

Sült karfiol- és fokhagymakrémleves

Hozzávalók 6 személyre
1 nagy karfiol (75 dkg tisztítva mérve)
6 gerezd fokhagyma
1 közepes vöröshagyma
1 dl tejszín
3 dkg reszelt parmezán vagy más, intenzív ízű, kemény sajt
1,2-1,5 l zöldségalaplé
olívaolaj
só
őrölt bors

A karfiolt rózsáira szedjük, és a pucolatlan fokhagymagerezdekkel együtt sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. Sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk kevés olajjal. 200 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt megsütjük.
A megtisztított vöröshagymát felaprítjuk, fazékban, kevés olajon megpirítjuk. Felöntjük az alaplével, hozzáadjuk a sült karfiolt és a héjából kinyomkodott fokhagymát. Forrástól számított 10 percig főzzük, botmixerrel pürésítjük. Ha túl sűrű, adhatunk még hozzá kevés vizet. Felforraljuk a levest, majd beleöntjük a tejszínt, összemelegítjük, de már nem főzzük. Ízlés szerint sóval, borssal még fűszerezhetjük. Közvetlenül tálalás előtt belekeverjük a parmezánt, és tányérra szedve keveset szórunk a tetejére is.

CH tartalom: 8 g CH/fő
Kalóriatartalom: 128 kcal/fő

Húsvéti recept még tavalyról

Nem mondhatnám, hogy nem vagyok elmaradva a receptekkel. Ez az összeállítás még tavaly Húsvétkor készült, csak persze jól elmaradt a publikálása a blogon, azon túl, hogy a Kifőztükben persze megjelent. :) Ezekkel a receptekkel sokszor azért vagyok gondban, mert az ünnephez kötődően akarom feltölteni, csak aztán olyankor mindig duplán el vagyok havazva és elmarad végül. Így volt például a szaloncukor receptekkel is, csak két év után kerültek fel a blogra. :)
Úgyhogy, most ez az első új recept a blogon immáron anyukaként (kimondhatatlanul jó ezt leírni végre). :) Persze az anyasághoz és a gézengúzhoz a receptnek semmi köze, mint ahogy most természetesen nem állok neki sonkatekercseket tekergetni meg nyomózsákba tojáskrémet tölteni. :) Inkább boldogan várom a szülőktől kapott húsvéti sonkát, hogy én majd az éjjeli etetés után zugevőként befaljam kaláccsal a konyhapultnál állva. :)

Tormás sonkatekercs és töltött tojás

Hozzávalók 12-12 db-hoz
a sonkatekercshez:
12 szelet sonka (kb. 15 dkg)
15 dkg túró
2 evőkanál reszelt torma (ízlés szerint lehet több vagy kevesebb)
2 evőkanál tejföl
1 evőkanál majonéz (cukormentes)
só
őrölt bors
snidlingszálak a kötözéshez
a töltött tojáshoz:
6 kemény tojás
2 teáskanál mustár
1 kávéskanál őrölt pirospaprika
1 evőkanál frissen aprított snidling
só

A tekercsekhez a túrót elvegyítjük a reszelt tormával, a tejföllel, a majonézzel, majd sózzuk, borsozzuk. Megtöltjük vele a sonkaszeleteket, és snidlinggel összekötjük.

A tojásokat félbevágjuk, a sárgájukat kiszedjük, és a mustárral, a pirospaprikával, kevés sóval elvegyítjük. A krémet csillagvégű nyomózsákba szedjük, és visszatöltjük a fehérje mélyedéseibe.

CH tartalom: nem kell számolni vele
Kalóriatartalom: 34 kcal/sonkatekercs, 33 kcal/tojásfél

A hallgatás oka

Őszintén szólva ezt a posztot fejben már rengetegszer megírtam az elmúlt években. Persze, mindig másképp hangzott, és most is más lesz benne, mint amit sokáig tervezgettem, de hiába, ez azt hiszem, így természetes.
Aki rendszeresen olvas, tudja, hogy ritkán osztok meg igazán személyes dolgokat magamról. Bár a sorok között elrejtve sok minden megbújt már az elmúlt évek alatt, de ez a bejegyzés most egy kicsit más lesz.
Hogy miért? Azt mindjárt elmondom.

Talán sokakat nem ér meglepetésként, ha azt mondom, az, hogy IR-es vagyok, akkor derült ki, amikor a várva várt gyermekáldás nem érkezett. Eddig erről ezen a fórumon nem beszéltem és ennek csak az egyik oka volt az, amit már fentebb is említettem, hogy ritkán osztok meg igazán személyes információkat magamról. A másik, talán sokkal nyomósabb érv, hogy az ilyen gondot az ember sokáig titkolnivalónak érzi, azt hiszi, kevesebb ettől, hogy baj van vele. Pedig ez távolról sincs így.
A mi rögös utunk e téren 6 évvel ezelőtt kezdődött és nem mondanám, hogy könnyű volt. De az évek múltával megtanultam elfogadni a helyzetet és habár itt még nem, személyesen már mertem beszélni erről. Ami, saját bőrömön megtapasztalva tudom, nagyon fontos lépés. Emellett rengeteg más változás is beállt az életünkben: elkezdtem a diétát, sportoltam, mondhatni életmódot váltottam, végeláthatatlan köröket futottunk az orvosoknál és persze kutattam a rengeteg alternatív módszert, mivel változtathatnék a helyzeten. Biztos vagyok benne, hogy mindez együttesen segített hozzá, hogy most megírhatom ezt a posztot.

Bizony, az elmúlt hónapok hallgatásának oka nem volt más, mint egy tüneményes kis jövevény, a mi kisfiunk, aki vehemens sírásával végre bearanyozza az éjszakáinkat. A teljes eltűnés két kórházban töltött hónap miatt volt, de végre itthon vagyunk és habár a rendszer még hiányzik az életünkből (mondjuk kétlem, hogy lesz még valaha :) ), de a boldogság leírhatatlan. :)

Annak az oka, hogy mindezt most ilyen őszintén elmondtam nem más, mint hogy szeretném, ha sokan, akik olvasnak és hasonló cipőben járnak, lássanak egy újabb jó példát, hogy nem lehetetlen. Tudom, senkinek nem ugyanazok a problémái e téren, ahogy az IR nálunk is csak egy volt a sok közül. De nekem a változás ezzel a diétával kezdődött és jó alapot szolgáltatott az életmódváltáshoz, ami reményeim szerint nem utolsó sorban a kisfiunk számára is majd egy egészségesebb élethez vezet. Így, immár boldogan és egy gyönyörű, édesen alvó babával a szomszéd szobában buzdítok mindenkit, hogy ne adja fel, folytassa a küzdelmet. :)

Az, hogy a jövőben hogy alakul a blog élete, még nem teljesen tudom. Nekünk még nem jött el az az idő, mikor teljesen megkönnyebbülve hátradőlhetünk és még nehezebb út áll előttünk, mint ami mögöttünk. Egyelőre azonban sok feltöltetlen receptem van, amiket próbálok szép lassan pótolni, de bevallom őszinén, egy jó időre a főzés és a diéta háttérbe kerül nálunk. :) Bár a konyha és a blog azért továbbra is a szívem csücske marad, ezért nehezen tudnám elképzelni, hogy ne lennének új receptek - főleg, hogy már most készült pár, nem meglepő módon elsősorban desszertek. ;)

És íme, végezetül egy apró puszilgatnivaló részlete a mi kis csodánknak. :)

Kacsamell

Mostanában nagy kedvencem lett a kacsamell. Amióta ráéreztem a sütésére (legalábbis én ezt hiszem :) ), azóta minidg van a fagyasztóban vésztartaléknak, ha nem lenne kedvem bevásárolni, de mégis valami különlegesebbre vágynék.
Ezt a fotót elnézve megint eszembe jutott, hogy az utóbbi időben a blogra felkerülő receptek voltak az elsők, amik az új otthonunkban készültek. Mivel akkor még nem volt kialakítva, hogy hol és min tudnék fotózni, ezek a fotók mind a földön a parkettán fotózva készültek. :) Azóta már rutinosabb vagyok, sőt, kész luxus, ugyanis ennyi év gyűjtögetés után végre van helye a tálalószekrényben a fotózási kellékeimnek, így nem kell ágy alól dobozokból kihalászni a tányérokat, ahogy korábban. :)

A recept a Kifőztük online gasztromagazinban is megjelent.

Szójaszószos kacsamell pirított zöldséges rizzsel

Hozzávalók 4 személyre
4 kisebb, bőrös kacsamell
20 dkg barna rizs
1 piros kaliforniai paprika
10 dkg shiitake gomba
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
6 evőkanál szójaszósz (cukor- és gluténmentes)
1 teáskanál méz
2 evőkanál frissen aprított korianderzöld
olívaolaj

A kacsamell bőrét beirdaljuk, majd 1 órán át pácoljuk 4 evőkanál szójaszósz és a méz keverékében.
Vastag aljú fazékban kevés olajat hevítünk, 1 percig pirítjuk rajta a rizst, majd felöntjük – a térfogatához képest – kétszeres mennyiségű vízzel. Sózzuk, és lefedve, kis lángon kb. 45 perc alatt puhára főzzük. A kaliforniai paprikát és a megtisztított hagymákat csíkokra vágjuk, a gombát vékonyan felszeleteljük. Wokban vagy vastag aljú fazékban kevés olajat hevítünk, és nagy lángon néhány perc alatt megpirítjuk a zöldségeket. Hozzáadjuk a főtt rizst, a maradék szójaszószt, és nagy lángon további 3-5 percig pirítjuk, időnként átforgatva, hogy a rizs is megpiruljon. Végül elvegyítjük a korianderzölddel.
Közben elkészítjük a húst. Vastag aljú serpenyőben, először a bőrös felükkel lefelé, közepes lángon pirítjuk, amíg elkezd kisülni a zsírjuk, majd időnként megforgatva kb. 15 perc alatt átsütjük a kacsamelleket. Tálalás előtt pár percig pihentetjük, majd 1 cm-es szeletekre vágjuk. A zöldséges rizzsel tálaljuk.

CH tartalom: 43 g CH/fő

Kulcsok

Ma jöttek leolvasni a gázórát. Még mázli, hogy tegnap este kihalásztam az értesítőt a postaládából, és konstatáltam, hogy két napja már jártak itt, míg mi nem voltunk, és hogy ma jönnek újra.
Mivel ma én voltam itthon, hát este mikor hazaért az Uram, kérdeztem is rögtön, hogy oké, rendben, kezdjük az alapoknál: hol van a gázóra egyáltalán? Tudom, nem kell kommentálni. :) Aztán jött a következő kérdés, az már nehezebb volt: de hol van a kulcs hozzá.
Nos igen, a költözés szépségei. Mindez este 10-kor jutott eszembe persze. Arra még mindketten emlékeztünk, hogy hol voltak a kulcsok azelőtt, hogy kipakoltuk volna az egyik szobát nemrég, mert festettük. Ennek eredményeként van most egy kamraként, tárolóként és raktárként egyszerre funkcionáló szobánk, plafonig dobozokkal. És ezek között egy kulcs valahol. :)
Valami csoda  folytán szerencsére jött egy sugallat, hogy hol rejtőzhet a kulcs. Pontosabban a kulcsos tálka, amiben vagy vagy 15 kulcs és egyikről sem tudjuk, hogy milyen zárhoz tartozik.
Szerencsére nekem felmentésem van elég sok minden alól, így az Uramra várt a nemes feladat ma reggel, hogy a hóban és mínuszban megtalálja, melyik illik a gázóra dobozának zárjába. Nincs is ennél jobb reggeli feladat, nem igaz? Még szerencse, hogy én addig a melegben szürcsöltem a kávémat. :)

Receptből pedig hozok egy nagyon egyszerűt. Lehet mártogatós, zöldséghasábokkal, de kenhetjük kenyérre is.

A recept a Kifőztük gasztromagazinban is megjelent és Bioháló csírával készült.

Juhtúrós-csírás mártogató

Hozzávalók 2-4 személyre
10 dkg juhtúró
2 evőkanál tejföl
1 evőkanál aprított dió
lucernacsíra
a tálaláshoz:
sárgarépa

A juhtúrót alaposan elkeverjük a tejföllel, majd a dióval és a csírával ízesítjük. Hasábokra vágott sárgarépával tálaljuk.

CH tartalom: 2 g CH/fő
Kalóriatartalom: 99 kcal/fő
(4 személyre számolva, sárgarépa nélkül)